A szeizmikus módszer geotechnikai alkalmazásainak kritikai vizsgálata

A mérnöki feladatok jelentös részében a közetek és talajok szerkezetének, mechanikai viselkedésének megismerése a cél, amelyhez a geofizikai módszerek közül a szeizmika áll a legközelebb, hiszen a vizsgált objektum tulajdonságait, valamint a szeizmikus hullámterjedés mechanizmusát ugyanazon anyagi jellemzök befolyásolják. A szeizmika, kilépve a rutinszer nyersanyagkutatási alkalmazásokból az utóbbi években jelentös fejlödésen ment keresztül, ezért a crosshole, downhole, szeizmikus tomográfia és felszíni hullámok kifejezések mára már a mérnökök fülében is ismerösen csengenek. Szerzö munkájában egyfajta korszer szintézisüket adva elhelyezi a mérnökszeizmikus módszereket a terepi és a laboratóriumi geotechnikai eljárások között. A kritikai elemzés lényege annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hogyan tud túllépni a szeizmika az egyszer szerkezetkutatási feladatokon és ad egyre inkább in situ anyagjellemzöket is a közetekkel és talajokkal foglalkozó gyakorlati szakemberek számára. A könyvben szereplö esettanulmányok az egykori Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Mérnökgeofizikai Föosztályának tevékenységéhez kapcsolódnak.