Anyapszichologia

Ki vagyok en? Jo anya vagyok? Jol csinalom? - merul fel gyakran az anyakban. Neha ki is mondja a kerdest, maskor csak a szemeben kanyarog a kerdojel. Miert kerdezzuk ezt? Miert fontos, hogy eleg jok vagyunk-e? Miert leszunk bizonytalanok, ha mas maskent csinalja, maskent tudja, maskent erzi? Ha neki konnyebben megy? Miert neurotikusak, tulaggodok a mai anyak? Miert erzik ugy, hogy folyamatosan bizonyitaniuk kell a kulonfele szerepeikben: anyakent, tarskent, szeretokent, munkaerokent? Miert nem tudnak felhotlenek lenni? Miert csupa kerdojel szamukra az anyasag? Miert nem tudjuk az elet termeszetes reszekent kezelni? Miert nem erezzuk az anyai osztont? - ezeket a kerdeseket teszi fel es valaszolja meg az Anyapszichologia c. konyv. Igyekszik megfogalmazni a kimondhatatlant: az anyak szertearado erzelmeit. A buntudatot, az aggodast, a felemet, az egymasban valo feloldodast, a testi es lelki szimbiozist, a szeretetet. Azt, ahogyan a kislanybol no, a nobol anya valik. Vegigkiser az anya belso utazasan a fogantatastol kezdve a varandossagon at a szulesen keresztul egeszen a gyermek felnotte valasaig. Miert fontos foglalkoznunk az anyasag lelektanaval? Mert a gyermeknevelesi praktikak es jotanacsok mit sem ernek, ha az anya nem ismeri sajat magat. Ha lelkiismeretfurdalasa van, ha szorong, ha depresszios, ha a faradtsagtol annyira ketsegbeesett, hogy mar barmire kepes lenne, csak vegre csend legyen. Ha nem kepes befele figyelni es felismerni, mire is van valojaban szuksege a gyermekenek, mert annyira lekoti, hogy masok elvarasainak megfeleljen.