Duna menti zárvonalak az 1831. évi kolerajárvány idején Dél-Dunántúlon

A történeti kutatásban mindig érdeklödésre tarthat számot az olyan események vizsgálata, melyek során egy rendszer egy számára addig ismeretlen jelenséggel találja szemben magát. Az újkori európai történelem - orvostörténeti szempontból - egyik kiemelt eseménye volt az elsö nagy kolerajárvány, mely az 1830-as évek elsö felében söpört végig a kontinensen. Mivel a hatóságok nem rendelkeztek tapasztalatokkal a kolera terjedésére vonatkozóan, ezért a pestis ellen korábban már bevált módszereket alkalmazták. A védekezés fö eleme a vesztegzár volt, mely azonban az új betegséggel szemben hatástalannak bizonyult. A könyv, Magyarország dél-dunántúli régiójának vizsgálatán keresztül kísérletet tesz annak feltárására, hogy a kolera terjedésében, a védelem nagy arányban vízpartra történö támaszkodása mennyiben játszott szerepet. Eleve kudarcra volt-e ítélve tehát a zárvonal, mint intézmény a kolerával szemben, vagy csak a többnyire folyók partján felálló fökordonok látványos sikertelensége miatt látjuk így? (Havasdi József, Pécs, 2016)